Rend a lelke mindennek... Életünk során (különösen talán gyerekkorunkban) számtalanszor hallhattuk ezt a mondást. De vajon mit is jelent ez? 

Viszkok Fruzsi digitális tartalomkészítő vélhetően sokak számára ismerős lehet. Ő az aki Youtube csatornáján előszeretettel foglalkozik takarítós, rendszerezős és tervezős témákkal. Ebben az évben megjelent könyve a rendezett, összeszedett élet kialakításában igyekszik segíteni az olvasót. 

A könyv tudatosan két nagy részből áll, melyek témái mentén lépésről lépésre haladhatunk a rendszerezett élet kialakítása felé. Az első nagyobb részben a fizikai környezet rendbetételéhez kaphatunk pár hasznos tippet. Ennek az alapját főként Marie Kondo tanácsai adják, aki a szervezés, rendszerezés mestereként ismert világszerte, de emellett Fruzsi saját gondolatai és tapasztalatai is helyet kaptak. A fejezet célja, hogy egy rendezett otthont tudjunk fenntartani a mindennapok során is, ami a mentális, lelki rendezettség alapját is szolgálja.  A második rész már ezt helyezi a fókuszba az önfejlesztésen keresztül. Rengeteg ismert vagy kevésbé ismert tanácsot, feladatot kaphatunk, melyek betartásával és elvégzésével egy kiegyensúlyozott és hatékony életet tudunk teremteni magunknak a munkában és a magánéletben egyaránt.

Több kritikát is olvastam azzal kapcsolatban, hogy Fruzsi többnyire csak összegyűjtötte az ismert kutatási eredményeket és mások tanácsait ebben a könyvben. Úgy gondolom van ebben igazság, viszont véleményem szerint abszolút rendelkezik hozzáadott értékkel is. Az igényes kialakítás, az ábrák és maga a fogalmazás számomra rendkívül motiváló volt. Sok helyen én se éreztem úgy, hogy újdonságot olvasok, viszont megkaptam tőle azt, amit ezidáig semmitől se, vagyis a motivációt a változtatásra. Ki szeretné önként kiszelektálni a ruháit csak azért mert túl sok van belőle? Ez az amit mi nők sose vagyunk hajlandóak beismerni, de Fruzsinak mégis sikerült rávennie erre a mumus feladatra. Egy másik fontos felismerést pedig a mentális rendrakás részből tudnék kiemelni. Az elmúlt 1,5 év és a home office helyzet teljesen felbolygatta a munka világát és sokan korábbi tapasztalatok nélkül kényszerültünk önirányított tanulásra és munkára. Ebben a részben számos hasznos praktikát kaphatunk a hatékonyságunk növelése mellett a kiégés megelőzéséhez vagy kezeléséhez is. 

Összességében tehát úgy gondolom ez a könyv már első olvasásra sokat változtatott az életemen, pedig, mint említettem nem feltétlenül tartalmaz hatalmas újdonságokat (főleg azoknak nem akik Fruzsi videóit is nézik). Mindezek ellenére mégis egy motiváló, könnyed olvasmány, ami amellett, hogy kikapcsol cselekvésre is biztat. Bátran ajánlom mindenkinek, aki változtatna az életén és azoknak is, akikben ez az igény még nem fogalmazódott meg. Higgyétek el, mindenkinek vannak rossz szokásai, amiktől egy kis tudatossággal, rutinnal könnyen meg lehet szabadulni, a felesleges tárgyakról nem is beszélve. 

Az emberiség évszázadok óta keresi a választ arra a két kérdésre, hogy honnan származunk és vajon mi lesz a sorsunk. Számos elmélet érkezett már válaszul a spekulálóktól, csak az a probléma, hogy biztosat senki nem tud. Mást gondol a vallás, mást a tudomány és sok esetben megint másként vélekedik a köznép is. Egy dolog azonban biztos, mégpedig az, hogy ez a két rejtély a Földön mindenkit érdekel.

Dan Brown Eredet című regénye is egy ilyen elmélet köré íródott. A kalandos történet során megismerkedhetünk egy zseniális techguruval, aki jelentős felfedezést tett a fent említett két kérdéssel kapcsolatban. Azonban amint ez a lenyűgöző eredmény napvilágot lát az emberi élet és kifejezetten a vallás teljes egészében megkérdőjeleződik. Szükség volt a teremtéshez Istenre? Több milliárdokat érintő kérdés, amire egy "rossz" válasz egész kultúrákat és országokat tehet semmissé. Robert Langdon szeretett és ismerős karaktere egy éjszakára ezen kérdések és aggodalmak okozta bonyodalmak közepén találja magát csinos kísérője társaságában. Vajon sikerül véghez vinniük a küldetésüket?

Akinek nem lenne ismerős Dan Brown munkássága, annak összefoglalóan csak annyit mondanék, hogy érdekfeszítő, lebilincselő, mindenkit foglalkoztató témákról ír. Történeteinek véleményem szerint közel 60% a valóságon alapul és csupán 40%-a megalapozott fikció. Szerintem éppen ezért annyira izgalmas, hiszen könnyebb elhinnünk, hogy amit leír az szóról szóra igaz. Az Eredet, mint intellektuális thriller 600 oldalon keresztül megdolgoztatja az agyat, folyamatosan gondolkodásra késztet és csak a legvégén egy hatalmas csavarral fedi fel az igazságot.

Szeretettel ajánlom mindenkinek, akit érdekel a történelem, a művészet, akit foglalkoztatnak a nagy kérdések és aki szeretne egy izgalmas és veszélyes kaland részese lenni. 

Mindannyian tudjuk, hogy milyen az amikor az embernek nehézségekkel kell megküzdenie, hiszen az élet senkinek sem könnyű, mindig tartogat kihívásokat. Másrészt céljaink elérése érdekében is rendszeresen ütközhetünk akadályokba, találkozhatunk újabb és váratlan problémákkal, bármiről is legyen szó. Sokaknak, vagy talán szintén mindenkinek vannak olyan nehézségei, amik mindig jelen vannak, minden egyes nap meg kell küzdeniük velük, ez lehet testi vagy lelki egyaránt. Nem könnyű igaz? Most képzeljük magunk elé azt az embert, aki az arcizmainak minimális mozgatásán kívül másra nem igazán képes. Ha nem tudnánk kiről van szó valószínűleg  azt gondolnánk milyen szomorú élete lehet, semmihez sem tud kezdeni csak várja a végét. A valóságban viszont lehet ő az aki igazán él és elér nagy dolgokat az életben. Legalábbis Stephen Hawkingnak a világ egyik legismertebb elméleti fizikusának az élete a sok nehézség ellenére szerintem teljesnek mondható. 

Hawking professzor mind a fizikában, mind a köztudatban, mind a magánéletben nagy dolgokat vitt végbe, még úgy is, hogy huszonéves egyetemista korában mindössze két évet jósoltak neki az életéből. Súlyos betegsége még a fizikai pályafutása előszobájában kiderült, őt viszont ez nem hátráltatta, sőt inkább előre lendítette, hiszen folyamatosan versenyt futott az idővel. A két évből több, mint 50 lett, hiszen 2018-ban 76 éves korában hunyt el. A hosszú évtizedek alatt része volt szerelemben, a családalapítás gyönyörében, a fizika reformjában, tudományos sikerekben és még a köztudatba is berobbant, úgy ahogy előtte talán egy tudósnak se sikerült. Leonard Mlodinow a visszaemlékezésében megemlíti, hogy az ismertség előtt Stephent gyakran szellemileg is sérültnek nézték, ezért előfordult, hogy pénzt adtak neki az utcán. Nos bízom benne, hogy azok az emberek később ráébredtek arra, hogy kivel is találkoztak akkor. Társadalmi szinten azt hiszem ez egy nagy tanulság a könyvben: Ne becsüljük le azt, aki valami miatt más, beteg, korlátozott, mert megtalálja a módját, hogy így is nagy dolgokat vigyen végbe. A könyv szerint Stephen bár sokszor embert próbáló helyzetekbe került, akár egy vacsora vagy az esti fürdetés alkalmával is, mégis az előnyére fordította a betegségét, hiszen sokkal többet tudott koncentrálni arra, ami még tökéletesen ment neki, vagyis a gondolkodásra. Bár lassan beszélt a kerekesszékéhez rögzített hangmonitoron keresztül ez nem jelenti azt ,hogy a percenkénti 6 szó mögött ne húzódna meg rengeteg értékes és összetett gondolat. Nevéhez fűzhető a Hawking-sugárzás felfedezése, a határtalanság-elmélete, továbbá általa lett ismert a mindenség elmélete is. Összefoglalva a célja az volt, hogy az einsteini gravitációs szabályokat összeegyeztesse a newtoni részecskefizikával. Elméleteit sajnos a mai napig nem igazán sikerült bebizonyítani, ezért végül munkáját Nobel-díjjal sem jutalmazták. 

A könyv egy baráti visszaemlékezés, mely bemutatja a nagyszerű tudós szakmai és magánéletének legnagyobb állomásai, emellett pedig a háttérbe is betekintést nyújt, hogy általa megismerhessük az igazi Stephen Hawkingot. Leonard kendőzetlenül leírja a történteket és a benne keltett benyomásokat is, melyek egy munkakapcsolatból fejlődött évtizedes barátság során érték. Láthatjuk, hogy a professzor mindig humorral állt az élethez, bármi történjék is. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb dolog, amit emberként tanulhatunk tőle. Ezen kívül a munkához való hozzáállása és a céljai elérésének története rendkívül inspiratív lehet mindenki számára, nehézségektől, szakterülettől és munkától függetlenül.

Szívből ajánlom azoknak is, akik nem érdeklődnek kifejezetten a fizika iránt. Én is így kezdtem, mégis élvezettel olvastam 3 tudományos jellegű könyvét és ezzel együtt két életrajzi művét is.

Különleges ételek, különleges helyek, műalkotások, igazi olasz életstílus és mind egyetlen könyvben. Frances Mayes egy amerikai származású író, aki már több mint 30 éve él felváltva Olaszországban és az USA-ban. A mediterrán országban a festői táj és a gazdag kultúra mellett maga az életstílus is marasztalásra bírta a szerzőt, műveiben pedig éppen ezt próbálja átadni az olvasóknak.

A címből is ki lehet találni, hogy ez az írás leginkább a hétköznapi életet próbálja bemutatni, ám a sorokat olvasva számunkra mégse tűnhetnek annyira átlagosnak az események. Teljesen más mentalitás, teljesen más szokások, más gondolkodás és semmivel sem rosszabb a miénknél, sőt, így is lehet élni. Számomra pont ezért volt meghatározó ez a könyv, ugyanis amellett, hogy (ugyan távolról csak) jobban megismerem Toszkánát még egy új látásmódot is megtapasztalhatok az olvasás során. A fejezeteken haladva egyre több inspirációt kaptam az életem megváltoztatására, valamint ösztönzést arra, hogy vegyem észre a sok apró szépet és jót, ami körbevesz. Talán elsőre hihetetlennek tűnhet, de nem kell feltétlen Toszkánáig mennünk ahhoz, hogy úgy éljünk ahogy Mayes, már ha akarunk. Memoárjában az ott töltött nyári időszak emlékeit írja le, általuk pedig megjelenik a gazdag olasz kultúra és az a híres olaszos mentalitás, attitűd és társas élet is. A sorok között haladva könnyen el tudjuk magunkat képzelni a festői szépségű környezetben, szinte látjuk az ókori épületeket és érezzük a jellegzetes ízeket. 

Azt gondolom ebből a könyvből rengeteg mindent lehet tanulni és nem csak azokat az eredeti olasz recepteket, amik a fejezetek végén fellelhetőek, hanem a szemléletmódot is, amellyel Cortona lakosságán keresztül szembesülhetünk. Az olaszok tudják mi az élet értelme és aszerint is élnek, legalábbis az író szerint. Frances amerikaiként könnyen észreveszi a gondolkodásbeli különbségeket, a könyv végén meg is állapítja, hogy mennyivel boldogabb és felszabadultabb ez a társadalom, hiszen képesek a pihenésre és a kapcsolataik minőségi ápolására. Azt gondolom van mit tanulnunk tőlük.

Számomra a mű kicsit terápiás jellegű volt, ugyanis inspirált abban, hogy megtaláljam a különlegeset a szürke hétköznapokban és nyitottabban álljak a környezetem és a körülöttem élők felé. Magával ragadó írás, melynek olvasása után egyszerűen nem tudunk nem változtatni a dolgokon, akár csak pár apróságon is. Mindemellett pedig arra is ösztönöz, hogy meglátogassuk ezt a csodás vidéket.

Almási Kitti hazánk egyik legismertebb klinikai szakpszichológusa. Praxisa mellett nyilvános formában is dolgozik, hiszen előadásokat, interjúkat vállal, illetve könyveket is ír. A 2020-ban kiadott legfrissebb munkája az önismeret jegyében készült, azonban véleményem szerint ennél többről szól. Az önismereti vonal mellett erősen megjelenik (legalábbis számomra) a világ "leleplezése", vagyis, hogy hogyan is működik. Természetesen ezzel kapcsolatban is az egyént állítja központba mégpedig az elvárások, a kötelességek és a szerepek tükrében.

A szerző a könyv elején leszögezi, hogy a könyv korlátai miatt nem tudja minden lényeges oldalról átjárni a témát, sőt azt is kiemeli, hogy az egyéni önismereti munkához nem elegendő mind 300 oldal elolvasása, ennek ellenére én mégis úgy érzem számos oldalról jobban megismertem magam. Egy folyamat elindult és ebben ez a könyv nagyon sokat segített. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom azt mondanám edukál a pszichológiáról és magáról az életről is. Persze ez csak mellékes, hiszen más az elsődleges célja. Kitti írását viszont azért tartom edukációs szempontból is hasznosnak, mert eloszlatja a tévhiteket a pszichológiai kezelésekről, módszerekről, valamint konkrét adatok tükrében magyaráz meg társadalmi kérdéseket, összefüggéseket, vázol fel olyan helyzeteket, amik körülöttünk vannak. Az egyik leglenyűgözőbb rész számomra a big data adatok által levont következtetések, ténymegállapítások voltak. Erről bővebben szándékosan nem szeretnék beszélni, had tapasztalja meg mindenki maga ezt a felismerést első kézből. Lehet, hogy ezek alapján kicsit tudományos jellegű írásnak tűnik, azonban kijelenthetem, hogy csak és kifejezetten mindennapos, mindenkit érintő társadalmi vagy egyéni szintű témákról, problémákról van szó. 

A könyv során válaszokat kaphatunk a magunkban sokszor feltett miért? kérdésekre. A logikus összefüggések és a jól felépített, alátámasztott érvelések által pedig mindez hitelesen történik. Zárásként azt is szeretném kiemelni, hogy végig egy emberséges, tiszteletteljes stílust érezhető a sorok között, még a legkritikusabb részeknél is.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretné jobban megérteni a világot és legfőképpen benne önmagát.

Sokan csak a férje miatt ismerik az Egyesült Államok korábbi first ladyét és talán általa is ítélik meg a személyét, azonban ő, mint Michelle Obama (vagy lánykori nevén Michelle Robinson) egy önálló személyiség, önálló célokkal és lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de önállóan végrehajtott nagy tettekkel. Bevallom korábban én se tudtam róla túl sok mindent csak annyit, hogy rendkívül nyitott, valamint szociálisan érzékeny típus. A könyvét leginkább emiatt olvastam el, kíváncsi voltam milyen élete van egy ilyen barátságosnak tűnő, emberközpontú nőnek a Fehér Házban.

Az önéletrajzi műve során sok mindent megtudhatunk róla egészen a gyerekkorától kezdve. Munkáscsalád sarjaként indult útnak Chicagóból, ahonnan a Princetonon és a Harvardon át egyre magasabb és magasabb szintekre tőrt, mire végül a világ egyik legismertebb asszonyává vált. A tudásvágy és a fejlődés hajtotta mindig is, valamint az, hogy munkájával segítsen másokon és változásokat generáljon, különösen az afroamerikai közösségek számára. Pályafutását egy ügyvédi irodában kezdte, itt találkozott későbbi férjével is, azonban pár év után rájött, hogy ő inkább a közszférába, a non-profit világba való. Több civil szervezet fűzhető a nevéhez, már a 2008-as választás előtti időkből is, emellett pedig a chicagói kórházban is dolgozott, ahol a széleskörű ellátás és az egyenlő hozzáférés megteremtéséért fáradozott. Egy chicagói "gettóban" felnőtt lány, aki nagyot álmodott és ezért az álmáért keményen meg is dolgozott. Képzeljük el azt a szituációt, amikor kétgyermekes, magas beosztású, dolgozó anyaként próbálunk helytállni, miközben a férjünk a családtól távol szenátorként dolgozik, majd egyszer csak esélyes elnökjelöltként tér haza többnapos távollét után vacsorára. Megterhelő lehet minden szerepben megfelelni, nem igaz? Michelle pontosan erről vall a könyvében. Leírja hogyan küzdött a munka és a magánélet összeegyeztetésével, hogyan élte meg Barack folyamatos távolságát, a különböző szerepeknek (akár egy időben) történő megfelelését, a kampányokat, melyek során a személyeskedést is el kellett tűrnie és mindeközben mi volt az a hit, ami az erőt tartotta benne. 

A könyv elején úgy éreztem mintha egy regényt olvasnék, annyira magával ragadó az író stílusa, fogalmazási módja. Pedig ez nem egy jól átgondolt kitaláció, hanem egy élettörténet, abból a szempontból, ahogy ő megélte mindazt, ami történt vele. A könyvet olvasva közelebb kerülünk a politikai kulcsszereplőkhöz, azokhoz az emberekhez akit mindenki ismer és közben mégis igazán senki sem. Láthatjuk, hogy ők is olyanok, mint bárki más, akik azon gondolkodnak melyik iskolába írassák be a gyermekeiket csak közben országot kormányoznak és társadalmi, nemzetközi vagy éppen világszintű problémákkal is foglalkoznak. Saját tapasztalataim szerint nagyon könnyű párhuzamot találni az ő életük, személyiségük és a sajátunk között. A magam részéről szakmailag Michelle-t a példaképemnek mondhatom, nem is gondoltam volna, hogy alapvetően hasonló, szinte azonos területen tevékenykedünk. Számomra emiatt is, de szimplán az értékrendje és az életszemlélete miatt is  felettébb inspiráló élmény volt olvasni a művét. Minden egyes fejezet után egyre inkább azt éreztem, hogy én is tenni akarok valamit az emberekért, a közösségért, a társadalomért. Nagyon egyetértettem azzal a gondolatával is, mely szerint valamivé válni nem lehet cél, ez csupán  maga a mozgás, a folyamatos fejlődés eszköze. Nincs olyan, hogy most elértem a célom és tökéletes vagyok, ez csak egy mérföldkő, ami után szintén törekedni kell egyre jobbá válni. Azt gondolom a több, mint 400 oldal alatt ez a szellemiség végig ott volt a sorok között és számos más indok mellett ezért is tartom egy értékes olvasmánynak.

Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki szociálisan érzékeny, nyitott a társadalmi kérdésekre és egy kis inspirációt szeretnek kapni a cselekvéshez.

A cím alapján felmerülhet a kedves Olvasóban a kérdés, hogy hogyan és miért kerültem kapcsolatba ezzel az alapvetően férfiaknak szóló könyvvel, vagyis a Férfienergiával. Sokszor előfordult, hogy a párommal és a barátaival való találkozáskor mély filozofálgatásokba fordult át a beszélgetés, mely során örökös téma volt a férfi lét megítélése, feladatai, küldetése és követelménye is. A specifikus témák mellet az élet nagy igazságairól is említést tettek, mindezek összessége pedig felkeltette az érdeklődésem a könyv iránt, ami alapvetően ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. A legérdekesebb az egészben, hogy amíg olvastam több olyan nővel is találkoztam, beszéltem akik szintén megvették vagy már el is olvasták Bedő Imre könyvét. Vajon mi kelti fel a női nem érdeklődését a téma iránt? Miért érezzük letehetetlennek szinte az első pillanattól kezdve? Mit kaphatunk tőle? Egyáltalán miről szól a könyv? Ezekre a kérdésekre szeretnék válaszolni az ajánlómban. 

Bedő Imre a Férfiak Klubbjának alapítója. Könyvében az évek során hanyatlásnak indult férfiasság felemelésére, értékei, kötelezettségei és felelősségvállalása megerősítésére törekszik. A közel 300 oldalas kötetben történelmi korszakok példáival, tudományos és a hétköznapi életből vett logikus érvek felsorakoztatásával igyekszik megcáfolni a férfiakkal kapcsolatos sztereotípiákat, korunk téveszméit. Az előszóban az író kifejti, miért is érdemes nőként is megismerkedni a gondolataival. Úgy gondolja a sikeres és harmonikus párkapcsolatok, hosszú távon kitartó házasságok és családok kulcsa a másik megértése, ehhez kíván segítséget nyújtani a női nem tagjainak. A félreértések elkerülése mellett azt is hangsúlyozza, hogy a nők szerepe kulcsfontosságú fiú gyermekeik helyes, társadalmilag és a későbbi családjaik számára hasznos értékek szellemében történő nevelésében.. 

A teljes könyv a férfivá válás rögös útját, kihívásait és az ezzel járó családi és társadalmi kötelességeket mutatja be. Az egyes fejezetekben számos témát érintve fejti ki a férfiasság, mint fogalom helyzetét, mint például a párkapcsolatok, családalapítás, motiváció, kétkeresős rendszer, de még a házimunkával kapcsolatban is. Szemlélteti az egymás után következő férfi archetípusok tulajdonságait, feladatait, céljait, melyek során lényegében egy ideális és egy kevésbé ideális férfi életpályát mutat be. A különböző részek olvasása közben számtalanszor el kellett gondolkodnom az olvasottakon, sokszor kivetítettem a saját életemre vagy a környezetemre is. A könyv erre késztet és ez is a célja. Megérteni a körülöttünk lévő különbségeket, a másik nem gondolkodásmódját és ledönteni az előítéleteket. Legszívesebben minden témával kapcsolatban kifejteném a gondolataimat, azonban nem szeretnék spoilerezni semmit, ezért csak szűkszavúan emelem ki a számomra legértékesebb gondolatokat, témákat. 

A szerző még valahol a könyv első harmadában beszél az önfejlesztésről. Ez volt az első olyan gondolat, amivel nem csak egyet tudtam érteni, de hálás is voltam azért, mert valaki végre ilyen módon fogalmazta meg a lényegét. Bedő ugyanis azt mondja az önfejlesztésnek (legyen szó bármilyen folyamatról) a lényege, hogy mások számára hasznos képességekre tegyünk szert, ez kell, hogy a célja legyen. Az önfejlesztés, ha önös célból történik haszontalan. Ez egy szolgálat. Azért akarjunk jobbak lenni, hogy a jobb képességeink, a jobbik énünk által segíteni tudjuk a családunkat, szeretteinket és a társadalom többi tagját is. Az önfejlesztés csak ilyen módon fizetődik ki, válik hasznos, akár nemes cselekedetté. Hasonlóan vélekedik általánosságban a célokról is. Úgy gondolja, az önös érdekeket szolgálok tervek, célok egy idő után kiégést okoznak, hiszen nem valós értékekről szólnak.

Azt hiszem, ami leginkább minket, nőket érint és legjobban érdekel az a párkapcsolati vonatkozás. Az író felállít egy képletet a tökéletes és harmonikus párkapcsolat kialakításához, ami a boldog család alapjául szolgálhat hosszú éveken át.  Az első és legfontosabb tényező a döntés. A két fél eldönti, hogy mostantól bármi is lesz kitartanak egymás és a közös céljaik mellett. Talán könnyelmű kijelentésnek tűnhet, de tényleg ennyi az egész, mert akkor a pár tűzön-vízen át kitart nem csak békeidőkben. A képlet maga, pedig a női és férfi különbségeinek harmóniájából áll, tehát racionális idealizmusból és érzelmi realizmusból. Ezek a kiegyensúlyozottság összetevői. Sokszor hangoztatott mondat továbbá az is, hogy férfi nélkül nincs nő és fordítva. Hogy miért? Nos, erre mindenki megtalálja a választ a könyvben. 

Elolvasva a könyvet én úgy látom a férfiasság hanyatlását sok esetben a média, illetve a megfelelő példák hiánya okozza. Gondoljunk csak a fiatalokra, akik nap hosszat az influenszerek között böngésznek és őket utánozva keresik önmagukat. Valós emberek és valós értékek nélküli ikonokat, tartalmakat követnek, számukra az ő véleményük mérvadó. Emellett szocializációs szempontból életükben dominálnak a hasonló cipőben járó kortársak. Mondhatni "vak vezet világtalant". A szerző ennek a jelenségnek a veszélyeire is felhívja a figyelmet.

Összefoglalva, bár a Férfienergia alapvetően nem nekünk, nőknek íródott, mégis úgy érzem rengeteget adott az értékrendemhez, a családról, kapcsolatról vagy akár a világról való gondolkodásomhoz. Helyenként nekem nyersen fogalmaz a szerző, de ettől függetlenül, úgy gondolom ez egy logikus érvrendszerek mentén felépített könyv, ami az életről, a társadalomról, azon belül is a valódi férfiak helyzetéről szól.

Kedves Hölgytársaim! Ha ti is gyakran kérdezgettétek, "Hova tűntek a férfiak?", akkor van egy jó hírem. A könyvben megtaláljátok őket és azokat az értékeket, melyeket céljaitok megvalósításához kerestek bennük. Végezetül pedig szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bár a könyv a férfi és a nő viszonyáról szól nem állítja, hogy ez az egyetlen létező párkapcsolati felállás. 

Ingrid Seward hivatalos királyi önéletrajzíró könyve a My Husband and I kendőzetlenül mutatja be Erzsébet királynő és Fülöp herceg kicsit több, mint 7 évtizede tartó házasságát. A 2017-ben megjelent könyv egyelőre csak angol nyelven érhető el.

The inside story of the royal marriage alcím tökéletesen érezteti a könyv varázsát, ugyanis ténylegesen belsőséges történetekről, sőt érzelmekről olvashatunk közel 300 oldalon át. A szerző egészen a királynő gyermekkorától kezdődően bemutatja a családi viszontagságokat, örömöket, tragédiákat, a "royal lét" árnyoldalait és a mögöttes érzelmeket is. Választ kaphatunk a sajtó által terjesztett hírek vagy a pontatlan sorozatok és filmek által felmerült kérdéseinkre, valamint megérthetjük a miérteket is. A rivaldafényben élő királyi család élete sem olyan könnyű, mint ahogyan sokan gondolják, a különböző médiumok hatására pedig gyakran szokásunk téves következtetéseket levonni és ítélkezni is. A szerzőnek nem célja elfedni a királyi élet árnyoldalait, sőt kifejezetten kiemeli azokat, valamint törekszik a mögöttes tartalmak, szabályok, logikák és az egyes személyek álláspontjának minél hitelesebb bemutatására is. Láthatjuk azt is, hogy bizonyos helyzetekben a családon belül sincs egyetértés, így egy-egy korábban napvilágot látott botrány vagy egyéb történés esetén félretehetjük előzetes ismereteinket, véleményünket és eldönthetjük kinek a gondolkodásával tudunk azonosulni. A jelenleg 94 éves királynő és a 99 éves herceg életük, házasságuk és uralkodásuk alatt számos nehéz időszakon mentek keresztül, mint például háborúk, lázadások, válságok, tragédiák, családi problémák, botrányok és így tovább. Az ő feladatunk mindvégig a monarchia egységének megőrzése és a család egyben tartása volt, mindez a nép szolgálatának érdekében. Hatalmas teher nyomta a fiatalon trónra kerülő uralkodónőt és a férjét is, aki számára a stabilitást és a jókedvet jelenti évtizedek óta mind a mai napig. Az összetartásuk, sikerességük és népszerűségük titka nem más mint a szerelem, amit az első találkozásuk óta éreztek egymás iránt. Nem rég ünnepelték a 73. házassági évfordulójukat, de valójában a köztük lévő különleges kapcsolat azóta tart mikor egy a tengerészetnél tett királyi látogatás során a 13 éves hercegnő és a 18 éves (görög) herceg megpillantották egymást. Házasságukat eleinte nem támogatta VI. György király, viszont így utólag talán kimondhatjuk, hogy Fülöp herceg nélkül a monarchia a mai formájában vagy akár egyáltalán nem létezne. Edinburgh hercege ugyanis nagyban hozzájárult a királyi család és ezáltal az egész berendezkedés modernizálásához, kifejezetten a nép felé történő nyitásával. Seward az ö munkásságát és a családon belüli nem mindennapi apaszerepét is részletesen bemutatja a műben. A két főszereplő mellett az író nagy hangsúlyt fektet a gyerekek és a közeli rokonság életének bemutatására is, különösképpen a fordulópontok esetében. Az időben egyre előrébb haladva bepillantást nyerhetünk a zűrös életet élő Margit világába, a gyerekek nehézségeibe, valamint a vége fele még Károly és Diana, Anna és Márk, továbbá András és Sára sikertelen házasságába is. Mint említettem a könyv 2017-es megjelenésű, így olyan gyakran hallott nevek is szerepet kapnak benne mint Vilmos, Katalin, Herry és Meghan. 

Aki szeretné újra átélni a történelmet, közelebbről megismerni a királyi családot és az életükben bekövetkező fordulópontok hátterét, megérteni a jelenlegi helyzetüket vagy csak felkeltette az érdeklődését a Crown című sorozat, annak mindenképpen érdemes elolvasnia ezt a kötetet.