Mindannyian tudjuk, hogy milyen az amikor az embernek nehézségekkel kell megküzdenie, hiszen az élet senkinek sem könnyű, mindig tartogat kihívásokat. Másrészt céljaink elérése érdekében is rendszeresen ütközhetünk akadályokba, találkozhatunk újabb és váratlan problémákkal, bármiről is legyen szó. Sokaknak, vagy talán szintén mindenkinek vannak olyan nehézségei, amik mindig jelen vannak, minden egyes nap meg kell küzdeniük velük, ez lehet testi vagy lelki egyaránt. Nem könnyű igaz? Most képzeljük magunk elé azt az embert, aki az arcizmainak minimális mozgatásán kívül másra nem igazán képes. Ha nem tudnánk kiről van szó valószínűleg  azt gondolnánk milyen szomorú élete lehet, semmihez sem tud kezdeni csak várja a végét. A valóságban viszont lehet ő az aki igazán él és elér nagy dolgokat az életben. Legalábbis Stephen Hawkingnak a világ egyik legismertebb elméleti fizikusának az élete a sok nehézség ellenére szerintem teljesnek mondható. 

Hawking professzor mind a fizikában, mind a köztudatban, mind a magánéletben nagy dolgokat vitt végbe, még úgy is, hogy huszonéves egyetemista korában mindössze két évet jósoltak neki az életéből. Súlyos betegsége még a fizikai pályafutása előszobájában kiderült, őt viszont ez nem hátráltatta, sőt inkább előre lendítette, hiszen folyamatosan versenyt futott az idővel. A két évből több, mint 50 lett, hiszen 2018-ban 76 éves korában hunyt el. A hosszú évtizedek alatt része volt szerelemben, a családalapítás gyönyörében, a fizika reformjában, tudományos sikerekben és még a köztudatba is berobbant, úgy ahogy előtte talán egy tudósnak se sikerült. Leonard Mlodinow a visszaemlékezésében megemlíti, hogy az ismertség előtt Stephent gyakran szellemileg is sérültnek nézték, ezért előfordult, hogy pénzt adtak neki az utcán. Nos bízom benne, hogy azok az emberek később ráébredtek arra, hogy kivel is találkoztak akkor. Társadalmi szinten azt hiszem ez egy nagy tanulság a könyvben: Ne becsüljük le azt, aki valami miatt más, beteg, korlátozott, mert megtalálja a módját, hogy így is nagy dolgokat vigyen végbe. A könyv szerint Stephen bár sokszor embert próbáló helyzetekbe került, akár egy vacsora vagy az esti fürdetés alkalmával is, mégis az előnyére fordította a betegségét, hiszen sokkal többet tudott koncentrálni arra, ami még tökéletesen ment neki, vagyis a gondolkodásra. Bár lassan beszélt a kerekesszékéhez rögzített hangmonitoron keresztül ez nem jelenti azt ,hogy a percenkénti 6 szó mögött ne húzódna meg rengeteg értékes és összetett gondolat. Nevéhez fűzhető a Hawking-sugárzás felfedezése, a határtalanság-elmélete, továbbá általa lett ismert a mindenség elmélete is. Összefoglalva a célja az volt, hogy az einsteini gravitációs szabályokat összeegyeztesse a newtoni részecskefizikával. Elméleteit sajnos a mai napig nem igazán sikerült bebizonyítani, ezért végül munkáját Nobel-díjjal sem jutalmazták. 

A könyv egy baráti visszaemlékezés, mely bemutatja a nagyszerű tudós szakmai és magánéletének legnagyobb állomásai, emellett pedig a háttérbe is betekintést nyújt, hogy általa megismerhessük az igazi Stephen Hawkingot. Leonard kendőzetlenül leírja a történteket és a benne keltett benyomásokat is, melyek egy munkakapcsolatból fejlődött évtizedes barátság során érték. Láthatjuk, hogy a professzor mindig humorral állt az élethez, bármi történjék is. Azt hiszem ez az egyik legnagyobb dolog, amit emberként tanulhatunk tőle. Ezen kívül a munkához való hozzáállása és a céljai elérésének története rendkívül inspiratív lehet mindenki számára, nehézségektől, szakterülettől és munkától függetlenül.

Szívből ajánlom azoknak is, akik nem érdeklődnek kifejezetten a fizika iránt. Én is így kezdtem, mégis élvezettel olvastam 3 tudományos jellegű könyvét és ezzel együtt két életrajzi művét is.